Tycho Brahe sírköve a Týn előtti Miasszonyunk-templomban titokzatossággal és varázslattal van átszőve. Egy régi legenda szerint különleges hatalommal bír. Azt mondják, hogy aki megsimogatja ennek a híres tudósnak az arcát, amely a kőbe van vésve, megszabadul a fogfájástól. Talán érdemes megjegyezni ezt a legendát arra az esetre, ha valaha szükséghelyzetbe kerülnél – sosem lehet tudni, mikor válhat hasznossá.

Tycho Brahe (1546–1601) dán nemes és a kopernikuszi korszak előtti egyik legjelentősebb csillagász volt. Dániában született, és Leidenben jogot és csillagászatot tanult. Brahe rendkívül pontos és összetett csillagászati és bolygómegfigyelései révén vált híressé, amelyeket távcső nélkül végzett, mivel még az előtt élt, hogy a távcsövet feltalálták volna.

Fő hozzájárulása a bolygók pozíciójának kiterjedt és pontos mérése volt, ami később lehetővé tette Johannes Kepler számára a híres bolygómozgási törvényeinek megalkotását. Brahe saját világegyetem-modellt is készített, amely a Ptolemaioszi geocentrikus rendszer és a Kopernikuszi heliocentrikus rendszer kombinációja volt.

Tycho Brahe 1601-ben Prágában halt meg, és a Týn előtti Miasszonyunk-templomban temették el. Sírja az idők folyamán számos legenda és mítosz tárgyává vált. Hogy vajon a fogfájás csodás megszabadulásának legendája valóban működik-e a sírkövének érintése után, azt saját magad is kipróbálhatod.

Személy szerint azonban be kell vallanom, hogy amikor fájni kezdtek a fogaim, inkább a fogorvoshoz mentem, mint a sírkövéhez. Mindazonáltal, ha úgy döntesz, hogy meglátogatod ezt az emlékművet, talán eszedbe jutnak majd más legendák is, amelyek ehhez a jelentős személyiséghez kapcsolódnak. Ki tudja, talán nemcsak az elméd, hanem a mosolyod is felderül tőle.

Az arany orr: Tycho Brahe állítólag elveszítette orrának egy részét egy vívópárbajban, ami akkoriban nem volt szokatlan a nemesek körében. A legenda szerint a baleset után egy fém orrot készíttetett magának. Bár úgy tartják, hogy ez a műorr aranyból készült, valószínűbb, hogy inkább réz és ón ötvözetéből állt. Tycho nemcsak társadalmi eseményeken viselte ezt az orrot, hanem csillagászati megfigyelései során is, ami még ikonikusabbá tette alakját korában.

Egy szarvas mint háziállat: Tycho Brahe excentrikus természetéről volt híres, és élete tele volt szokatlan eseményekkel. Egyes történetek szerint egy szarvast tartott háziállatként, ami nem volt szokványos a korabeli nemesek körében. Ez a szarvas a háztartás szerves részévé vált, és gyakran részt vett azokon a társadalmi eseményeken, amelyeket Brahe rendezett. Az egyik legenda szerint ez a szarvas egy bankett során szerencsétlenül leesett a lépcsőn, és belehalt a sérüléseibe. Ez a történet tovább erősíti Tycho Brahe képét mint excentrikus és lenyűgöző tudós, akinek életmódja éppoly figyelemre méltó volt, mint tudományos munkája.

Rejtélyes halál: Tycho Brahe 1601-ben hirtelen meghalt, ami sok spekulációt és összeesküvés-elméletet váltott ki. Sokáig úgy hitték, hogy halálát húgyhólyaggyulladás okozta, amely állítólag akkor alakult ki, amikor Tycho nem volt hajlandó elhagyni egy ünnepi lakomát, annak ellenére, hogy szüksége lett volna mosdóra menni. Ez a történet a halálának legendájává vált. Azonban későbbi igazságügyi orvosi vizsgálatok magas higanyszintet mutattak ki a maradványaiban, ami arra a feltételezésre vezetett, hogy megmérgezhették. Ezek az új felfedezések tovább táplálták a spekulációkat, különösen azzal kapcsolatban, hogy Brahe-t meggyilkolhatták. Lehetséges elkövetőként említették asszisztensét, Johannes Keplert, aki motivált lehetett Brahe csillagászati adataihoz való hozzáférés megszerzésében, valamint a dán királyi udvar tagjait, akikkel Brahe bonyolult kapcsolatokat ápolt. Bár a gyilkosságra soha nem találtak bizonyítékot, ez az elmélet még egy réteget ad ennek a rendkívüli tudósnak az életéhez és halálához, akinek munkája mély hatást gyakorolt a modern csillagászat fejlődésére.

Csillagászati meggyőződések:

Bár Tycho Brahe kiemelkedő csillagász volt, soha nem fogadta el teljes mértékben az univerzum heliocentrikus modelljét, amelyet Nicolaus Copernicus javasolt. Ehelyett kidolgozta saját geohéliocentrikus rendszerét, amelyet Tychonikus rendszerként is ismernek. Ebben a modellben a Föld mozdulatlanul marad a világegyetem középpontjában, körülötte a Nap és a Hold kering, míg a többi bolygó a Nap körül kering.
Ez a hibrid modell egyfajta kompromisszum volt a hagyományos geocentrikus világnézet és az újabb heliocentrikus elméletek között. Brahe rendszere igyekezett megtartani Ptolemaiosz elképzelését a Földről mint a világegyetem középpontjáról, miközben elfogadott néhány kopernikuszi elképzelést a bolygók mozgásáról. Ez a modell meglehetősen népszerű volt a maga idejében, különösen azok körében, akik nehezen fogadták el teljes mértékben a heliocentrizmust, de elismerték a pontosabb csillagászati modellek szükségességét.
Brahe pontos és részletes csillagászati megfigyelései kulcsfontosságúak voltak a csillagászat további fejlődéséhez, bár saját elmélete végül átadta helyét Kopernikusz heliocentrikus modelljének, amelyet később Johannes Kepler és más csillagászok munkája erősített meg.