A régi Prágában, a Zsidónegyed szűk utcái között egy történet kering egy hatalmas teremtményről, amely egykor megvédte a várost a veszélytől. Azt mondják, hogy a 16. században, amikor sötétség és félelem övezte a zsidó közösséget, Rabbi Jehuda Löw ben Becalel, más néven Maharal, úgy döntött, hogy ősi mágiát használ, hogy megteremtse a védelmezőt – a Gólemet.

Maharal bölcs és tanult ember volt, a Kabbala és a misztikus tanítások szakértője. Egy éjszaka, amikor a hold fénylett a Vltava felszínén, úgy döntött, eljött az idő cselekedni. Legközelebbi tanítványaival a folyópart felé vette az irányt. A lámpások hosszú árnyékokat vetettek a víz felszínére, miközben a rabbi ősi szavakat kezdett mormolni. Hangja halk, de határozott volt, miközben a Vltava medréből származó agyagot egy hatalmas ember formájává alakította.

Az egész város csendbe burkolózott. Még az ég csillagai is visszatartották a lélegzetüket. Rabbi Löw elővett egy „sém”-et, egy kis pergamentdarabot, amelyre Isten neve volt írva, és óvatosan a Gólem szájába helyezte. Hirtelen a föld megremegett, és fény tört ki a Gólem testéből. Az agyagkezek megmozdultak, a szemek kinyíltak, és a Gólem életre kelt. Ott állt, néma és hatalmas, szemében két izzó parázs fénylett.

A Gólem elkezdte teljesíteni a rabbi által rábízott feladatokat. A zsidó várost védve őrző és védelmező lett, akitől minden ellenség rettegett. Ereje hihetetlen volt, de ugyanilyen félelmetes volt engedelmessége is. Saját értelem és érzelem nélkül hajtotta végre teremtője minden kívánságát könyörtelen pontossággal.

Azonban egy napon a helyzet megváltozott. A Gólem, csillapíthatatlan energiával hajtva, kezdte elveszíteni az irányítást. Hatalmas léptei végigdübörögtek Prága utcáin, és ereje kezdte fenyegetni még azokat is, akiket védenie kellett volna. Maharal tudta, hogy meg kell állítania teremtményét, mielőtt túl késő lenne.

Péntek este, közvetlenül a szombat kezdete előtt, amikor a város csendbe és nyugalomba burkolózott, a rabbi csendben felment az Ó-Új Zsinagóga padlására. Alázattal és félelemmel közelítette meg a Gólemet, aki mozdulatlanul állt a sötét tér közepén. Lassan, kimerültségtől és bánattól remegő kezekkel kivette a „sém”-et a szájából. Ebben a pillanatban a Gólem összeomlott a földre, visszaváltozva egy halom agyaggá.

A helyi lakosok azt mondják, hogy a Gólem teste az Ó-Új Zsinagóga padlásán volt elhelyezve, ahol a mai napig marad, várva a pillanatra, amikor újra életre hívják. És amikor az éjszakai szél átfúj Prága utcáin, és a holdfény táncol a régi házak kövein, néha úgy tűnik, hogy hallani lehet a Gólem nehéz lépteit, ahogy csendben járja a várost, még mindig védelmezve azokat, akiket rábíztak.

Ilyen a prágai Gólem legendája – egy történet egy agyagból készült védelmezőről, aki élt és talán még mindig él valahol e régi város árnyékában.